megken

Hungarian

Etymology

From meg- +‎ ken (“to smear”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkːɛn]
  • Hyphenation: meg‧ken
  • Rhymes: -ɛn

Verb

megken

  1. (transitive) to smear, grease (something) (to cover by rubbing)
    Imperfective: ken
    Megkentem a tésztát tojássárgájával. ― I brushed the dough with egg yolk.
  2. (transitive, informal) to bribe (someone)
    Synonym: megveszteget
    • 1967, E. M. Forster, chapter VII, in Árpád Göncz, transl., Út Indiába, Budapest: Európa Könyvkiadó, part I (A mecset), page 61; translation of A Passage to India, London: J. M. Dent & Sons Ltd., 1942 [1924]:
      Már negyvenéves is elmúlt, mikor belépett azon a roppant furcsa kapun, a bombayi Viktória pályaudvar kapuján, s miután megkent egy európai jegyellenőrt, elheyezte poggyászát élete első tropikus vonatának fülkéjében.
      [original: He was over forty when he entered that oddest portal, the Victoria Terminus at Bombay, and—having bribed a European ticket inspector—took his luggage into the compartment of his first tropical train.]
  3. (transitive, dialectal) to beat up, thrash (someone) (to give a severe beating to)
    Synonyms: elver, helybenhagy

Conjugation
conjugation of megken
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megkenek megkensz megken megkenünk megkentek megkennek
Def. megkenem megkened megkeni megkenjük megkenitek megkenik
2nd-p. o. megkenlek ―
Past Indef. megkentem megkentél megkent megkentünk megkentetek megkentek
Def. megkentem megkented megkente megkentük megkentétek megkenték
2nd-p. o. megkentelek ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog kenni.
Archaic
Preterit		 Indef. megkenék megkenél megkene megkenénk megkenétek megkenének
Def. megkeném megkenéd megkené megkenénk megkenétek megkenék
2nd-p. o. megkenélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megken vala, megkent vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. megkenendek megkenendesz megkenend megkenendünk megkenendetek megkenendenek
Def. megkenendem megkenended megkenendi megkenendjük megkenenditek megkenendik
2nd-p. o. megkenendelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megkennék megkennél megkenne megkennénk megkennétek megkennének
Def. megkenném megkennéd megkenné megkennénk
(or megkennők)		 megkennétek megkennék
2nd-p. o. megkennélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. megkent volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megkenjek megkenj or
megkenjél		 megkenjen megkenjünk megkenjetek megkenjenek
Def. megkenjem megkend or
megkenjed		 megkenje megkenjük megkenjétek megkenjék
2nd-p. o. megkenjelek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. megkent légyen
Infinitive megkenni megkennem megkenned megkennie megkennünk megkennetek megkenniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
megkenés megkenő megkent megkenendő megkenve (megkenvén) megkenet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem ken meg or meg is ken.
potential conjugation of megken
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megkenhetek megkenhetsz megkenhet megkenhetünk megkenhettek megkenhetnek
Def. megkenhetem megkenheted megkenheti megkenhetjük megkenhetitek megkenhetik
2nd-p. o. megkenhetlek ―
Past Indef. megkenhettem megkenhettél megkenhetett megkenhettünk megkenhettetek megkenhettek
Def. megkenhettem megkenhetted megkenhette megkenhettük megkenhettétek megkenhették
2nd-p. o. megkenhettelek ―
Archaic
Preterit		 Indef. megkenheték megkenhetél megkenhete megkenheténk megkenhetétek megkenhetének
Def. megkenhetém megkenhetéd megkenheté megkenheténk megkenhetétek megkenheték
2nd-p. o. megkenhetélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. megkenhet vala, megkenhetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. megkenhetendek
or megkenandhatok 		megkenhetendesz
or megkenandhatsz		 megkenhetend
or megkenandhat		 megkenhetendünk
or megkenandhatunk		 megkenhetendetek
or megkenandhattok		 megkenhetendenek
or megkenandhatnak
Def. megkenhetendem
or megkenandhatom		 megkenhetended
or megkenandhatod		 megkenhetendi
or megkenandhatja		 megkenhetendjük
or megkenandhatjuk 		megkenhetenditek
or megkenandhatjátok		 megkenhetendik
or megkenandhatják
2nd-p. o. megkenhetendelek
or megkenandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megkenhetnék megkenhetnél megkenhetne megkenhetnénk megkenhetnétek megkenhetnének
Def. megkenhetném megkenhetnéd megkenhetné megkenhetnénk
(or megkenhetnők)		 megkenhetnétek megkenhetnék
2nd-p. o. megkenhetnélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. megkenhetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megkenhessek megkenhess or
megkenhessél		 megkenhessen megkenhessünk megkenhessetek megkenhessenek
Def. megkenhessem megkenhesd or
megkenhessed		 megkenhesse megkenhessük megkenhessétek megkenhessék
2nd-p. o. megkenhesselek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. megkenhetett légyen
Inf. (megkenhetni) (megkenhetnem) (megkenhetned) (megkenhetnie) (megkenhetnünk) (megkenhetnetek) (megkenhetniük)
Positive adjective megkenhető Neg. adj. megkenhetetlen Adv. part. (megkenhetve / megkenhetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem kenhet meg or meg is kenhet.

Derived terms
  • megkenés
Expressions

Further reading
  • megken in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.