meghitt
Hungarian
Etymology
From the obsolete meghisz (“to give credit to someone, to completely trust someone”) + -tt (“past participle suffix”), from meg- (“verbal prefix”) + hisz (“to believe, to have faith in”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛkhitː]
- Hyphenation: meg‧hitt
- Rhymes: -itː
Adjective
meghitt (comparative meghittebb, superlative legmeghittebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | meghitt | meghittek |
| accusative | meghittet | meghitteket |
| dative | meghittnek | meghitteknek |
| instrumental | meghittel | meghittekkel |
| causal-final | meghittért | meghittekért |
| translative | meghitté | meghittekké |
| terminative | meghittig | meghittekig |
| essive-formal | meghittként | meghittekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | meghittben | meghittekben |
| superessive | meghitten | meghitteken |
| adessive | meghittnél | meghitteknél |
| illative | meghittbe | meghittekbe |
| sublative | meghittre | meghittekre |
| allative | meghitthez | meghittekhez |
| elative | meghittből | meghittekből |
| delative | meghittről | meghittekről |
| ablative | meghittől | meghittektől |
| non-attributive possessive - singular |
meghitté | meghitteké |
| non-attributive possessive - plural |
meghittéi | meghittekéi |
References
- meghitt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- meghitt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.