meghatalmazás

Hungarian

Etymology

meghatalmaz + -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛkhɒtɒlmɒzaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧ha‧tal‧ma‧zás

Noun

meghatalmazás (plural meghatalmazások)

  1. authorization (formal sanction, permission or warrant)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative meghatalmazás meghatalmazások
accusative meghatalmazást meghatalmazásokat
dative meghatalmazásnak meghatalmazásoknak
instrumental meghatalmazással meghatalmazásokkal
causal-final meghatalmazásért meghatalmazásokért
translative meghatalmazássá meghatalmazásokká
terminative meghatalmazásig meghatalmazásokig
essive-formal meghatalmazásként meghatalmazásokként
essive-modal
inessive meghatalmazásban meghatalmazásokban
superessive meghatalmazáson meghatalmazásokon
adessive meghatalmazásnál meghatalmazásoknál
illative meghatalmazásba meghatalmazásokba
sublative meghatalmazásra meghatalmazásokra
allative meghatalmazáshoz meghatalmazásokhoz
elative meghatalmazásból meghatalmazásokból
delative meghatalmazásról meghatalmazásokról
ablative meghatalmazástól meghatalmazásoktól
non-attributive
possessive - singular
meghatalmazásé meghatalmazásoké
non-attributive
possessive - plural
meghatalmazáséi meghatalmazásokéi
Possessive forms of meghatalmazás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. meghatalmazásom meghatalmazásaim
2nd person sing. meghatalmazásod meghatalmazásaid
3rd person sing. meghatalmazása meghatalmazásai
1st person plural meghatalmazásunk meghatalmazásaink
2nd person plural meghatalmazásotok meghatalmazásaitok
3rd person plural meghatalmazásuk meghatalmazásaik

Further reading

  • meghatalmazás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.