mísz

Hungarian

Etymology

Borrowed from Yiddish מיאוס (mius), from Hebrew מִאוּס.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmiːs]
  • Hyphenation: mísz
  • Rhymes: -iːs

Adjective

mísz (comparative míszebb, superlative legmíszebb)

  1. (slang) bored, moody, unwelcoming

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mísz míszek
accusative míszt míszeket
dative mísznek míszeknek
instrumental mísszel míszekkel
causal-final míszért míszekért
translative mísszé míszekké
terminative míszig míszekig
essive-formal míszként míszekként
essive-modal
inessive míszben míszekben
superessive míszen míszeken
adessive mísznél míszeknél
illative míszbe míszekbe
sublative míszre míszekre
allative míszhez míszekhez
elative míszből míszekből
delative míszről míszekről
ablative mísztől míszektől
non-attributive
possessive - singular
míszé míszeké
non-attributive
possessive - plural
míszéi míszekéi

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.