mértékegység

Hungarian

Etymology

mérték (measure) + egység (unit)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmeːrteːkɛcʃeːɡ]
  • Hyphenation: mér‧ték‧egy‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

mértékegység (plural mértékegységek)

  1. unit of measurement

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mértékegység mértékegységek
accusative mértékegységet mértékegységeket
dative mértékegységnek mértékegységeknek
instrumental mértékegységgel mértékegységekkel
causal-final mértékegységért mértékegységekért
translative mértékegységgé mértékegységekké
terminative mértékegységig mértékegységekig
essive-formal mértékegységként mértékegységekként
essive-modal mértékegységül
inessive mértékegységben mértékegységekben
superessive mértékegységen mértékegységeken
adessive mértékegységnél mértékegységeknél
illative mértékegységbe mértékegységekbe
sublative mértékegységre mértékegységekre
allative mértékegységhez mértékegységekhez
elative mértékegységből mértékegységekből
delative mértékegységről mértékegységekről
ablative mértékegységtől mértékegységektől
non-attributive
possessive - singular
mértékegységé mértékegységeké
non-attributive
possessive - plural
mértékegységéi mértékegységekéi
Possessive forms of mértékegység
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mértékegységem mértékegységeim
2nd person sing. mértékegységed mértékegységeid
3rd person sing. mértékegysége mértékegységei
1st person plural mértékegységünk mértékegységeink
2nd person plural mértékegységetek mértékegységeitek
3rd person plural mértékegységük mértékegységeik

Derived terms

Further reading

  • mértékegység in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.