mérnök

Hungarian

Etymology

From mér (“to measure”) +‎ -nök (occupational suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmeːrnøk]
  • Hyphenation: mér‧nök
  • Rhymes: -øk

Noun

mérnök (plural mérnökök)

  1. engineer (person qualified or professionally engaged in engineering)
    Apám akarja, hogy mérnök legyek. ― My father wants me to become an engineer.

Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative mérnök mérnökök
accusative mérnököt mérnököket
dative mérnöknek mérnököknek
instrumental mérnökkel mérnökökkel
causal-final mérnökért mérnökökért
translative mérnökké mérnökökké
terminative mérnökig mérnökökig
essive-formal mérnökként mérnökökként
essive-modal — —
inessive mérnökben mérnökökben
superessive mérnökön mérnökökön
adessive mérnöknél mérnököknél
illative mérnökbe mérnökökbe
sublative mérnökre mérnökökre
allative mérnökhöz mérnökökhöz
elative mérnökből mérnökökből
delative mérnökről mérnökökről
ablative mérnöktől mérnököktől
non-attributive
possessive - singular		 mérnöké mérnököké
non-attributive
possessive - plural		 mérnökéi mérnökökéi
Possessive forms of mérnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mérnököm mérnökeim
2nd person sing. mérnököd mérnökeid
3rd person sing. mérnöke mérnökei
1st person plural mérnökünk mérnökeink
2nd person plural mérnökötök mérnökeitek
3rd person plural mérnökük mérnökeik

Derived terms
Compound words with this term at the beginning
  • mérnökinformatikus
  • mérnökjelölt
  • mérnökképzés
Compound words with this term at the end

Further reading
  • mérnök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.