méregtelen

Hungarian

méreg (“poison”) +‎ -telen (“-less, without”)

méregtelen (comparative méregtelenebb, superlative legméregtelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	méregtelen	méregtelenek
accusative	méregtelent	méregteleneket
dative	méregtelennek	méregteleneknek
instrumental	méregtelennel	méregtelenekkel
causal-final	méregtelenért	méregtelenekért
translative	méregtelenné	méregtelenekké
terminative	méregtelenig	méregtelenekig
essive-formal	méregtelenként	méregtelenekként
essive-modal	méregtelenül	—
inessive	méregtelenben	méregtelenekben
superessive	méregtelenen	méregteleneken
adessive	méregtelennél	méregteleneknél
illative	méregtelenbe	méregtelenekbe
sublative	méregtelenre	méregtelenekre
allative	méregtelenhez	méregtelenekhez
elative	méregtelenből	méregtelenekből
delative	méregtelenről	méregtelenekről
ablative	méregtelentől	méregtelenektől
non-attributive possessive - singular	méregtelené	méregteleneké
non-attributive possessive - plural	méregtelenéi	méregtelenekéi

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.