márga

See also: marga, Marga, and mārga

Hungarian

Etymology

From Latin marga.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmaːrɡɒ]
  • Hyphenation: már‧ga
  • Rhymes: -ɡɒ

Noun

márga (plural márgák)

  1. (geology) marl, marlstone (an earthy material rich in carbonate minerals, clays, and silt)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative márga márgák
accusative márgát márgákat
dative márgának márgáknak
instrumental márgával márgákkal
causal-final márgáért márgákért
translative márgává márgákká
terminative márgáig márgákig
essive-formal márgaként márgákként
essive-modal
inessive márgában márgákban
superessive márgán márgákon
adessive márgánál márgáknál
illative márgába márgákba
sublative márgára márgákra
allative márgához márgákhoz
elative márgából márgákból
delative márgáról márgákról
ablative márgától márgáktól
non-attributive
possessive - singular
márgáé márgáké
non-attributive
possessive - plural
márgáéi márgákéi
Possessive forms of márga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. márgám márgáim
2nd person sing. márgád márgáid
3rd person sing. márgája márgái
1st person plural márgánk márgáink
2nd person plural márgátok márgáitok
3rd person plural márgájuk márgáik

Derived terms

Compound words
  • agyagmárga
  • dolomitmárga
  • márgabánya
  • márgaföld
  • márgapala
  • mészmárga
Expressions
  • vörös márga

References

  1. márga in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

  • márga in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.