logikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Medieval Latin logicus, from Ancient Greek λογικός (logikós, “of or pertaining to speech or reason or reasoning, rational, reasonable”).[1] With -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈloɡikuʃ]
  • Hyphenation: lo‧gi‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

logikus (comparative logikusabb, superlative leglogikusabb)

  1. logical (in agreement with the principles of logic)
  2. logical, reasonable
    Antonym: logikátlan

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative logikus logikusak
accusative logikusat logikusakat
dative logikusnak logikusaknak
instrumental logikussal logikusakkal
causal-final logikusért logikusakért
translative logikussá logikusakká
terminative logikusig logikusakig
essive-formal logikusként logikusakként
essive-modal — —
inessive logikusban logikusakban
superessive logikuson logikusakon
adessive logikusnál logikusaknál
illative logikusba logikusakba
sublative logikusra logikusakra
allative logikushoz logikusakhoz
elative logikusból logikusakból
delative logikusról logikusakról
ablative logikustól logikusaktól
non-attributive
possessive - singular		 logikusé logikusaké
non-attributive
possessive - plural		 logikuséi logikusakéi

Synonyms

Derived terms

Noun

logikus (plural logikusok)

  1. (philosophy, rare) logician (a person who studies or teaches logic)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative logikus logikusok
accusative logikust logikusokat
dative logikusnak logikusoknak
instrumental logikussal logikusokkal
causal-final logikusért logikusokért
translative logikussá logikusokká
terminative logikusig logikusokig
essive-formal logikusként logikusokként
essive-modal — —
inessive logikusban logikusokban
superessive logikuson logikusokon
adessive logikusnál logikusoknál
illative logikusba logikusokba
sublative logikusra logikusokra
allative logikushoz logikusokhoz
elative logikusból logikusokból
delative logikusról logikusokról
ablative logikustól logikusoktól
non-attributive
possessive - singular		 logikusé logikusoké
non-attributive
possessive - plural		 logikuséi logikusokéi
Possessive forms of logikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. logikusom logikusaim
2nd person sing. logikusod logikusaid
3rd person sing. logikusa logikusai
1st person plural logikusunk logikusaink
2nd person plural logikusotok logikusaitok
3rd person plural logikusuk logikusaik

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • logikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.