legelő

Hungarian

Legelő tehenek egy svájci legelőn

Etymology

legel (to graze) +

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈlɛɡɛløː]
  • Hyphenation: le‧ge‧lő

Participle

legelő

  1. present participle of legel

Noun

legelő (plural legelők)

  1. pasture

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative legelő legelők
accusative legelőt legelőket
dative legelőnek legelőknek
instrumental legelővel legelőkkel
causal-final legelőért legelőkért
translative legelővé legelőkké
terminative legelőig legelőkig
essive-formal legelőként legelőkként
essive-modal
inessive legelőben legelőkben
superessive legelőn legelőkön
adessive legelőnél legelőknél
illative legelőbe legelőkbe
sublative legelőre legelőkre
allative legelőhöz legelőkhöz
elative legelőből legelőkből
delative legelőről legelőkről
ablative legelőtől legelőktől
non-attributive
possessive - singular
legelőé legelőké
non-attributive
possessive - plural
legelőéi legelőkéi
Possessive forms of legelő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. legelőm legelőim
2nd person sing. legelőd legelőid
3rd person sing. legelője legelői
1st person plural legelőnk legelőink
2nd person plural legelőtök legelőitek
3rd person plural legelőjük legelőik

Further reading

  • legelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.