lánc

See also: lanc

Hungarian

lánc

Etymology

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian lanac (chain).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈlaːnt͡s]
  • Hyphenation: lánc
  • Rhymes: -aːnt͡s

Noun

lánc (plural láncok)

  1. chain
  2. fetter

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative lánc láncok
accusative láncot láncokat
dative láncnak láncoknak
instrumental lánccal láncokkal
causal-final láncért láncokért
translative lánccá láncokká
terminative láncig láncokig
essive-formal láncként láncokként
essive-modal
inessive láncban láncokban
superessive láncon láncokon
adessive láncnál láncoknál
illative láncba láncokba
sublative láncra láncokra
allative lánchoz láncokhoz
elative láncból láncokból
delative láncról láncokról
ablative lánctól láncoktól
non-attributive
possessive - singular
láncé láncoké
non-attributive
possessive - plural
láncéi láncokéi
Possessive forms of lánc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. láncom láncaim
2nd person sing. láncod láncaid
3rd person sing. lánca láncai
1st person plural láncunk láncaink
2nd person plural láncotok láncaitok
3rd person plural láncuk láncaik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end
Expressions

Further reading

  • lánc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.