krajcár

See also: krajcar

Hungarian

Etymology

From German Kreuzer.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkrɒjt͡saːr]
  • Hyphenation: kraj‧cár
  • Rhymes: -aːr

Noun

krajcár (plural krajcárok)

  1. (historical) kreuzer

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative krajcár krajcárok
accusative krajcárt krajcárokat
dative krajcárnak krajcároknak
instrumental krajcárral krajcárokkal
causal-final krajcárért krajcárokért
translative krajcárrá krajcárokká
terminative krajcárig krajcárokig
essive-formal krajcárként krajcárokként
essive-modal
inessive krajcárban krajcárokban
superessive krajcáron krajcárokon
adessive krajcárnál krajcároknál
illative krajcárba krajcárokba
sublative krajcárra krajcárokra
allative krajcárhoz krajcárokhoz
elative krajcárból krajcárokból
delative krajcárról krajcárokról
ablative krajcártól krajcároktól
non-attributive
possessive - singular
krajcáré krajcároké
non-attributive
possessive - plural
krajcáréi krajcárokéi
Possessive forms of krajcár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. krajcárom krajcárjaim
2nd person sing. krajcárod krajcárjaid
3rd person sing. krajcárja krajcárjai
1st person plural krajcárunk krajcárjaink
2nd person plural krajcárotok krajcárjaitok
3rd person plural krajcárjuk krajcárjaik

Further reading

  • krajcár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.