kolléga

See also: kollega

Hungarian

Etymology

From Latin collega.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkolːeːɡɒ]
  • Hyphenation: kol‧lé‧ga
  • Rhymes: -ɡɒ

Noun

kolléga (plural kollégák)

  1. colleague (fellow member of a profession)
    Synonyms: kartárs, munkatárs, szaktárs

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kolléga kollégák
accusative kollégát kollégákat
dative kollégának kollégáknak
instrumental kollégával kollégákkal
causal-final kollégáért kollégákért
translative kollégává kollégákká
terminative kollégáig kollégákig
essive-formal kollégaként kollégákként
essive-modal — —
inessive kollégában kollégákban
superessive kollégán kollégákon
adessive kollégánál kollégáknál
illative kollégába kollégákba
sublative kollégára kollégákra
allative kollégához kollégákhoz
elative kollégából kollégákból
delative kollégáról kollégákról
ablative kollégától kollégáktól
non-attributive
possessive - singular		 kollégáé kollégáké
non-attributive
possessive - plural		 kollégáéi kollégákéi
Possessive forms of kolléga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kollégám kollégáim
2nd person sing. kollégád kollégáid
3rd person sing. kollégája kollégái
1st person plural kollégánk kollégáink
2nd person plural kollégátok kollégáitok
3rd person plural kollégájuk kollégáik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • kolléga in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.