királyné

Hungarian

Etymology

király (king) + -né (wife of)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkiraːjneː]
  • Hyphenation: ki‧rály‧né
  • Rhymes: -neː

Noun

királyné (plural királynék)

  1. queen consort (the wife of a reigning king)
  2. queen (the title of the queen consort)
    Erzsébet belga királynéQueen Elisabeth of Belgium

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative királyné királynék
accusative királynét királynékat
dative királynénak királynéknak
instrumental királynéval királynékkal
causal-final királynéért királynékért
translative királynévá királynékká
terminative királynéig királynékig
essive-formal királynéként királynékként
essive-modal
inessive királynéban királynékban
superessive királynén királynékon
adessive királynénál királynéknál
illative királynéba királynékba
sublative királynéra királynékra
allative királynéhoz királynékhoz
elative királynéból királynékból
delative királynéról királynékról
ablative királynétól királynéktól
non-attributive
possessive - singular
királynéé királynéké
non-attributive
possessive - plural
királynééi királynékéi
Possessive forms of királyné
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. királyném királynéim
2nd person sing. királynéd királynéid
3rd person sing. királynéja királynéi
1st person plural királynénk királynéink
2nd person plural királynétok királynéitok
3rd person plural királynéjuk királynéik

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

  • királyné in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.