kerevet

Hungarian

Etymology

From Ottoman Turkish كروت‎ (kerevet), from Greek κρεβάτι (kreváti), from Ancient Greek κράββατος (krábbatos).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛrɛvɛt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ke‧re‧vet

Noun

kerevet (plural kerevetek)

  1. ottoman (sofa)
    Synonym: ottomán

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kerevet kerevetek
accusative kerevetet kereveteket
dative kerevetnek kereveteknek
instrumental kerevettel kerevetekkel
causal-final kerevetért kerevetekért
translative kerevetté kerevetekké
terminative kerevetig kerevetekig
essive-formal kerevetként kerevetekként
essive-modal — —
inessive kerevetben kerevetekben
superessive kereveten kereveteken
adessive kerevetnél kereveteknél
illative kerevetbe kerevetekbe
sublative kerevetre kerevetekre
allative kerevethez kerevetekhez
elative kerevetből kerevetekből
delative kerevetről kerevetekről
ablative kerevettől kerevetektől
non-attributive
possessive - singular		 kereveté kereveteké
non-attributive
possessive - plural		 kerevetéi kerevetekéi
Possessive forms of kerevet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kerevetem kereveteim
2nd person sing. kereveted kereveteid
3rd person sing. kerevete kerevetei
1st person plural kerevetünk kereveteink
2nd person plural kerevetetek kereveteitek
3rd person plural kerevetük kereveteik

Further reading
  • kerevet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Turkish

Etymology

From Ottoman Turkish كروت‎ (kerevet), from Greek κρεβάτι (kreváti), from Ancient Greek κράββατος (krábbatos).

Noun

kerevet (definite accusative kereveti, plural kerevetler)

  1. plank bed
  2. wooden bedstead
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.