kerék

See also: kerek and kérek

Hungarian
kerék

Etymology

From the adjective kerek (“round”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛreːk]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ke‧rék
  • Rhymes: -eːk

Noun

kerék (plural kerekek)

  1. wheel

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kerék kerekek
accusative kereket kerekeket
dative keréknek kerekeknek
instrumental kerékkel kerekekkel
causal-final kerékért kerekekért
translative kerékké kerekekké
terminative kerékig kerekekig
essive-formal kerékként kerekekként
essive-modal — —
inessive kerékben kerekekben
superessive keréken kerekeken
adessive keréknél kerekeknél
illative kerékbe kerekekbe
sublative kerékre kerekekre
allative kerékhez kerekekhez
elative kerékből kerekekből
delative kerékről kerekekről
ablative keréktől kerekektől
non-attributive
possessive - singular		 keréké kerekeké
non-attributive
possessive - plural		 kerékéi kerekekéi
Possessive forms of kerék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kerekem kerekeim
2nd person sing. kereked kerekeid
3rd person sing. kereke kerekei
1st person plural kerekünk kerekeink
2nd person plural kereketek kerekeitek
3rd person plural kerekük kerekeik

Derived terms
Compound words
Expressions

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • kerék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.