kelletlen

Hungarian

Etymology

kell + -etlen

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛtlɛn]
  • Hyphenation: kel‧let‧len

Adjective

kelletlen (comparative kelletlenebb, superlative legkelletlenebb)

  1. reluctant, unwilling
    Antonym: készséges

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kelletlen kelletlenek
accusative kelletlent kelletleneket
dative kelletlennek kelletleneknek
instrumental kelletlennel kelletlenekkel
causal-final kelletlenért kelletlenekért
translative kelletlenné kelletlenekké
terminative kelletlenig kelletlenekig
essive-formal kelletlenként kelletlenekként
essive-modal kelletlenül
inessive kelletlenben kelletlenekben
superessive kelletlenen kelletleneken
adessive kelletlennél kelletleneknél
illative kelletlenbe kelletlenekbe
sublative kelletlenre kelletlenekre
allative kelletlenhez kelletlenekhez
elative kelletlenből kelletlenekből
delative kelletlenről kelletlenekről
ablative kelletlentől kelletlenektől
non-attributive
possessive - singular
kelletlené kelletleneké
non-attributive
possessive - plural
kelletlenéi kelletlenekéi

Derived terms

Compound words

Further reading

  • kelletlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.