kanóc
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɒnoːt͡s]
- Hyphenation: ka‧nóc
- Rhymes: -oːt͡s
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kanóc | kanócok |
accusative | kanócot | kanócokat |
dative | kanócnak | kanócoknak |
instrumental | kanóccal | kanócokkal |
causal-final | kanócért | kanócokért |
translative | kanóccá | kanócokká |
terminative | kanócig | kanócokig |
essive-formal | kanócként | kanócokként |
essive-modal | — | — |
inessive | kanócban | kanócokban |
superessive | kanócon | kanócokon |
adessive | kanócnál | kanócoknál |
illative | kanócba | kanócokba |
sublative | kanócra | kanócokra |
allative | kanóchoz | kanócokhoz |
elative | kanócból | kanócokból |
delative | kanócról | kanócokról |
ablative | kanóctól | kanócoktól |
non-attributive possessive - singular |
kanócé | kanócoké |
non-attributive possessive - plural |
kanócéi | kanócokéi |
Possessive forms of kanóc | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kanócom | kanócaim |
2nd person sing. | kanócod | kanócaid |
3rd person sing. | kanóca | kanócai |
1st person plural | kanócunk | kanócaink |
2nd person plural | kanócotok | kanócaitok |
3rd person plural | kanócuk | kanócaik |
Further reading
- kanóc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- Szemerényi, Oswald (1967) “Славянская этимология на индоевропейском фоне”, in В. А. Меркулова, transl., Вопросы языкознания (in Russian), number 4, page 21
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.