kaftán

From Ottoman Turkish.

• IPA^(key): [ˈkɒftaːn]
• Hyphenation: kaf‧tán
• Rhymes: -aːn

kaftán (plural kaftánok)

1. kaftan (long tunic worn in the Eastern Mediterranean)
   • 1651, Miklós Zrínyi, Szigeti veszedelem (The Siege of Sziget), Franklin (1901), canto 3, stanza 31, translated by László Kőrössy:

     Az egyik válláról szép bársony kaftánját / Lebocsátá, kezdé igazgatni kobzát; / Ablak felé üle összehajtván lábát, / Így kobza szavával nyitá hangos torkát.

     From one of his shoulders his fine kaftan / He let down, began adjusting the kobza. / He sat toward the window, crossing his legs, / Thus with the kobza’s voice, he opened his lusty throat:

   • 1856, János Arany, Szondi két apródja (The Two Pages of Szondi), verse 10, translated by Ádám Makkai (Q674247):

     „Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt, / Immár födi vállát bíborszinü kaftán, / Szél zendül az erdőn, – ott leskel a hold: / Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

     “Gentlemen handsome, the sun’s gone to sleep, / over its shoulders hang red robes of a kaftan; / wind strikes up the wood-stems, moon spies through the deep, / chilly night swishes o’er the dead captain.”

   • 1872, Mór Jókai, Az arany ember (Timar’s Two Worlds), part 1, chapter 2, translated by Mrs. Hegan Kennard:

     A kettős kabinet ajtajában áll egy ötven év körüli férfi, s török dohányt szí csibukból. Keleties vonások; de inkább török, mint görög jelleggel, pedig külseje egészen görög szerbet akar mutatni, prémes kaftánjával, gömbölyű veres süvegével.

     At the door of the double cabin sits (in the original: “stands”) a man of fifty, smoking a Turkish chibouque. His features are Oriental, with more of the Turkish than the Greek type; his dress, with the striped kaftan and red fez, is like that of a Servian or Greek.

• kaftán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN