köteles

Hungarian

Etymology

From kötél (“obligation, condition”) +‎ -es (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøtɛlɛʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: kö‧te‧les
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

köteles

  1. obligatory, due
    Nem vagy köteles beszélni velük. ― You don't have to talk to them.
    köteles részt venni katonai kiképzésen ― to be obligated to undergo military training
    A felhasználó köteles ezt a mezőt kitölteni. ― The user must enter data in this field.
  2. having a rope
    köteles csörlő ― rappelling gear

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köteles kötelesek
accusative köteleset köteleseket
dative kötelesnek köteleseknek
instrumental kötelessel kötelesekkel
causal-final kötelesért kötelesekért
translative kötelessé kötelesekké
terminative kötelesig kötelesekig
essive-formal kötelesként kötelesekként
essive-modal — —
inessive kötelesben kötelesekben
superessive kötelesen köteleseken
adessive kötelesnél köteleseknél
illative kötelesbe kötelesekbe
sublative kötelesre kötelesekre
allative köteleshez kötelesekhez
elative kötelesből kötelesekből
delative kötelesről kötelesekről
ablative kötelestől kötelesektől
non-attributive
possessive - singular		 kötelesé köteleseké
non-attributive
possessive - plural		 köteleséi kötelesekéi

Derived terms
Compound words
  • adóköteles
  • díjköteles
  • hadköteles
  • illetékköteles
  • iskolaköteles
  • katonaköteles
  • munkaköteles
  • sorköteles
  • tanköteles
  • vámköteles

Noun

köteles (plural kötelesek)

  1. roper (one who uses a rope; a maker of ropes)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köteles kötelesek
accusative kötelest köteleseket
dative kötelesnek köteleseknek
instrumental kötelessel kötelesekkel
causal-final kötelesért kötelesekért
translative kötelessé kötelesekké
terminative kötelesig kötelesekig
essive-formal kötelesként kötelesekként
essive-modal — —
inessive kötelesben kötelesekben
superessive kötelesen köteleseken
adessive kötelesnél köteleseknél
illative kötelesbe kötelesekbe
sublative kötelesre kötelesekre
allative köteleshez kötelesekhez
elative kötelesből kötelesekből
delative kötelesről kötelesekről
ablative kötelestől kötelesektől
non-attributive
possessive - singular		 kötelesé köteleseké
non-attributive
possessive - plural		 köteleséi kötelesekéi
Possessive forms of köteles
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötelesem köteleseim
2nd person sing. kötelesed köteleseid
3rd person sing. kötelese kötelesei
1st person plural kötelesünk köteleseink
2nd person plural kötelesetek köteleseitek
3rd person plural kötelesük köteleseik

See also
  • Category:Hungarian auxiliary verbs

References
  1. köteles in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • (obliged): köteles in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (ropemaker): köteles in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.