kötés

Hungarian
kötés

Etymology

köt +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøteːʃ]
  • Hyphenation: kö‧tés
  • Rhymes: -eːʃ
kötés
kötés

Noun

kötés (plural kötések)

  1. knitting (process of producing knitted material)
  2. bandage (medical binding)
  3. binding (spine of a book)
  4. (chemistry) bond
  5. (business) transaction, contract, deal

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötés kötések
accusative kötést kötéseket
dative kötésnek kötéseknek
instrumental kötéssel kötésekkel
causal-final kötésért kötésekért
translative kötéssé kötésekké
terminative kötésig kötésekig
essive-formal kötésként kötésekként
essive-modal — —
inessive kötésben kötésekben
superessive kötésen kötéseken
adessive kötésnél kötéseknél
illative kötésbe kötésekbe
sublative kötésre kötésekre
allative kötéshez kötésekhez
elative kötésből kötésekből
delative kötésről kötésekről
ablative kötéstől kötésektől
non-attributive
possessive - singular		 kötésé kötéseké
non-attributive
possessive - plural		 kötéséi kötésekéi
Possessive forms of kötés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötésem kötéseim
2nd person sing. kötésed kötéseid
3rd person sing. kötése kötései
1st person plural kötésünk kötéseink
2nd person plural kötésetek kötéseitek
3rd person plural kötésük kötéseik

Derived terms
Compound words
Expressions

Further reading
  • kötés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.