könyörög

Hungarian

Etymology

From *könyör (to ask someone; to feel pity for someone) + -ög (frequentative suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkøɲørøɡ]
  • Hyphenation: kö‧nyö‧rög
  • Rhymes: -øɡ

Verb

könyörög

  1. (intransitive) to beg, to implore, to supplicate (to a deity: -hoz/-hez/-höz, to a person: -nak/-nek)

Usage notes

The verb form könyörgöm (I beg of you) also exists as a hypercorrection of könyörgök, and even though it is proscribed by most language authorities as grammatically incorrect, in actual usage it is heard more often than the correct form, to the point where some linguists now advocate in favor of it.[2]

Conjugation

Derived terms

  • könyörgés

(With verbal prefixes):

  • elkönyörög
  • felkönyörög
  • kikönyörög
  • összekönyörög
  • visszakönyörög

References

  1. könyörög in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. Nádasdy, Ádám: Hol a rosszaság mostanában? in Magyar Narancs vol. 12, issue 31, Magyarnarancs.hu Lapkiadó Kft., 2000

Further reading

  • könyörög in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.