kócsag
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkoːt͡ʃɒɡ]
- Hyphenation: kó‧csag
- Rhymes: -ɒɡ
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kócsag | kócsagok |
accusative | kócsagot | kócsagokat |
dative | kócsagnak | kócsagoknak |
instrumental | kócsaggal | kócsagokkal |
causal-final | kócsagért | kócsagokért |
translative | kócsaggá | kócsagokká |
terminative | kócsagig | kócsagokig |
essive-formal | kócsagként | kócsagokként |
essive-modal | — | — |
inessive | kócsagban | kócsagokban |
superessive | kócsagon | kócsagokon |
adessive | kócsagnál | kócsagoknál |
illative | kócsagba | kócsagokba |
sublative | kócsagra | kócsagokra |
allative | kócsaghoz | kócsagokhoz |
elative | kócsagból | kócsagokból |
delative | kócsagról | kócsagokról |
ablative | kócsagtól | kócsagoktól |
non-attributive possessive - singular |
kócsagé | kócsagoké |
non-attributive possessive - plural |
kócsagéi | kócsagokéi |
Possessive forms of kócsag | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kócsagom | kócsagjaim |
2nd person sing. | kócsagod | kócsagjaid |
3rd person sing. | kócsagja | kócsagjai |
1st person plural | kócsagunk | kócsagjaink |
2nd person plural | kócsagotok | kócsagjaitok |
3rd person plural | kócsagjuk | kócsagjaik |
References
- kócsag in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- kócsag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.