kócsag

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkoːt͡ʃɒɡ]
  • Hyphenation: kó‧csag
  • Rhymes: -ɒɡ

Noun

kócsag (plural kócsagok)

  1. heron, egret

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kócsag kócsagok
accusative kócsagot kócsagokat
dative kócsagnak kócsagoknak
instrumental kócsaggal kócsagokkal
causal-final kócsagért kócsagokért
translative kócsaggá kócsagokká
terminative kócsagig kócsagokig
essive-formal kócsagként kócsagokként
essive-modal — —
inessive kócsagban kócsagokban
superessive kócsagon kócsagokon
adessive kócsagnál kócsagoknál
illative kócsagba kócsagokba
sublative kócsagra kócsagokra
allative kócsaghoz kócsagokhoz
elative kócsagból kócsagokból
delative kócsagról kócsagokról
ablative kócsagtól kócsagoktól
non-attributive
possessive - singular		 kócsagé kócsagoké
non-attributive
possessive - plural		 kócsagéi kócsagokéi
Possessive forms of kócsag
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kócsagom kócsagjaim
2nd person sing. kócsagod kócsagjaid
3rd person sing. kócsagja kócsagjai
1st person plural kócsagunk kócsagjaink
2nd person plural kócsagotok kócsagjaitok
3rd person plural kócsagjuk kócsagjaik

Derived terms
Compound words

References
  1. kócsag in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kócsag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.