kócos
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkoːt͡soʃ]
- Hyphenation: kó‧cos
- Rhymes: -oʃ
Adjective
kócos (comparative kócosabb, superlative legkócosabb)
- (of a person) tousled, dishevelled, unkempt (with the hair uncombed)
- Synonyms: fésületlen, borzas, boglyas, gubancos
Declension
Inflection of kócos | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kócos | kócosak |
accusative | kócost kócosat |
kócosakat |
dative | kócosnak | kócosaknak |
instrumental | kócossal | kócosakkal |
causal-final | kócosért | kócosakért |
translative | kócossá | kócosakká |
terminative | kócosig | kócosakig |
essive-formal | kócosként | kócosakként |
essive-modal | — | — |
inessive | kócosban | kócosakban |
superessive | kócoson | kócosakon |
adessive | kócosnál | kócosaknál |
illative | kócosba | kócosakba |
sublative | kócosra | kócosakra |
allative | kócoshoz | kócosakhoz |
elative | kócosból | kócosakból |
delative | kócosról | kócosakról |
ablative | kócostól | kócosaktól |
non-attributive possessive - singular |
kócosé | kócosaké |
non-attributive possessive - plural |
kócoséi | kócosakéi |
Derived terms
- kócosan
- kócosság
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- kócos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.