késleltet

Hungarian

Etymology

First attested in 1568. From the archaic késlel (to hold up) + -tet (causative suffix),[1] from késik (to be late) + -lel (verb-forming suffix, here for emphasis or expressing causative).[2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːʃlɛltɛt]
  • Hyphenation: kés‧lel‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

késleltet

  1. (transitive) to delay, to hold up (cause to be delayed)

Conjugation

Derived terms

  • késleltetés

References

  1. késlel in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.
  2. késleltet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • késleltet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.