képesítés

Hungarian

Etymology

képesít + -és

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːpɛʃiːteːʃ]
  • Hyphenation: ké‧pe‧sí‧tés

Noun

képesítés (plural képesítések)

  1. qualification, certificate (an ability or attribute that aids someone's chances of qualifying for something; specifically, completed professional training)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative képesítés képesítések
accusative képesítést képesítéseket
dative képesítésnek képesítéseknek
instrumental képesítéssel képesítésekkel
causal-final képesítésért képesítésekért
translative képesítéssé képesítésekké
terminative képesítésig képesítésekig
essive-formal képesítésként képesítésekként
essive-modal
inessive képesítésben képesítésekben
superessive képesítésen képesítéseken
adessive képesítésnél képesítéseknél
illative képesítésbe képesítésekbe
sublative képesítésre képesítésekre
allative képesítéshez képesítésekhez
elative képesítésből képesítésekből
delative képesítésről képesítésekről
ablative képesítéstől képesítésektől
non-attributive
possessive - singular
képesítésé képesítéseké
non-attributive
possessive - plural
képesítéséi képesítésekéi
Possessive forms of képesítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. képesítésem képesítéseim
2nd person sing. képesítésed képesítéseid
3rd person sing. képesítése képesítései
1st person plural képesítésünk képesítéseink
2nd person plural képesítésetek képesítéseitek
3rd person plural képesítésük képesítéseik

Derived terms

Further reading

  • képesítés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.