induktív

See also: induktiv

Hungarian

Etymology

From German induktiv, from French inductif.[1] With -ív ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈinduktiːv]
  • Hyphenation: in‧duk‧tív
  • Rhymes: -iːv

Adjective

induktív (comparative induktívabb, superlative leginduktívabb)

  1. inductive

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative induktív induktívak
accusative induktívat induktívakat
dative induktívnak induktívaknak
instrumental induktívval induktívakkal
causal-final induktívért induktívakért
translative induktívvá induktívakká
terminative induktívig induktívakig
essive-formal induktívként induktívakként
essive-modal — —
inessive induktívban induktívakban
superessive induktívon induktívakon
adessive induktívnál induktívaknál
illative induktívba induktívakba
sublative induktívra induktívakra
allative induktívhoz induktívakhoz
elative induktívból induktívakból
delative induktívról induktívakról
ablative induktívtól induktívaktól
non-attributive
possessive - singular		 induktívé induktívaké
non-attributive
possessive - plural		 induktívéi induktívakéi

Derived terms
  • induktívan

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • induktív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.