illetmény
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈilːɛtmeːɲ]
- Hyphenation: il‧let‧mény
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | illetmény | illetmények |
| accusative | illetményt | illetményeket |
| dative | illetménynek | illetményeknek |
| instrumental | illetménnyel | illetményekkel |
| causal-final | illetményért | illetményekért |
| translative | illetménnyé | illetményekké |
| terminative | illetményig | illetményekig |
| essive-formal | illetményként | illetményekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | illetményben | illetményekben |
| superessive | illetményen | illetményeken |
| adessive | illetménynél | illetményeknél |
| illative | illetménybe | illetményekbe |
| sublative | illetményre | illetményekre |
| allative | illetményhez | illetményekhez |
| elative | illetményből | illetményekből |
| delative | illetményről | illetményekről |
| ablative | illetménytől | illetményektől |
| non-attributive possessive - singular |
illetményé | illetményeké |
| non-attributive possessive - plural |
illetményéi | illetményekéi |
| Possessive forms of illetmény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | illetményem | illetményeim |
| 2nd person sing. | illetményed | illetményeid |
| 3rd person sing. | illetménye | illetményei |
| 1st person plural | illetményünk | illetményeink |
| 2nd person plural | illetményetek | illetményeitek |
| 3rd person plural | illetményük | illetményeik |
Further reading
- illetmény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.