hajdú
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhɒjduː]
- Hyphenation: haj‧dú
- Rhymes: -duː
Noun
hajdú (plural hajdúk)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hajdú | hajdúk |
accusative | hajdút | hajdúkat |
dative | hajdúnak | hajdúknak |
instrumental | hajdúval | hajdúkkal |
causal-final | hajdúért | hajdúkért |
translative | hajdúvá | hajdúkká |
terminative | hajdúig | hajdúkig |
essive-formal | hajdúként | hajdúkként |
essive-modal | — | — |
inessive | hajdúban | hajdúkban |
superessive | hajdún | hajdúkon |
adessive | hajdúnál | hajdúknál |
illative | hajdúba | hajdúkba |
sublative | hajdúra | hajdúkra |
allative | hajdúhoz | hajdúkhoz |
elative | hajdúból | hajdúkból |
delative | hajdúról | hajdúkról |
ablative | hajdútól | hajdúktól |
non-attributive possessive - singular |
hajdúé | hajdúké |
non-attributive possessive - plural |
hajdúéi | hajdúkéi |
Possessive forms of hajdú | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hajdúm | hajdúim |
2nd person sing. | hajdúd | hajdúid |
3rd person sing. | hajdúja | hajdúi |
1st person plural | hajdúnk | hajdúink |
2nd person plural | hajdútok | hajdúitok |
3rd person plural | hajdújuk | hajdúik |
References
- hajdú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- hajdú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.