gyanú
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɟɒnuː]
Audio (file) - Hyphenation: gya‧nú
- Rhymes: -nuː
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyanú | gyanúk |
accusative | gyanút | gyanúkat |
dative | gyanúnak | gyanúknak |
instrumental | gyanúval | gyanúkkal |
causal-final | gyanúért | gyanúkért |
translative | gyanúvá | gyanúkká |
terminative | gyanúig | gyanúkig |
essive-formal | gyanúként | gyanúkként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyanúban | gyanúkban |
superessive | gyanún | gyanúkon |
adessive | gyanúnál | gyanúknál |
illative | gyanúba | gyanúkba |
sublative | gyanúra | gyanúkra |
allative | gyanúhoz | gyanúkhoz |
elative | gyanúból | gyanúkból |
delative | gyanúról | gyanúkról |
ablative | gyanútól | gyanúktól |
non-attributive possessive - singular |
gyanúé | gyanúké |
non-attributive possessive - plural |
gyanúéi | gyanúkéi |
Possessive forms of gyanú | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyanúm | gyanúim |
2nd person sing. | gyanúd | gyanúid |
3rd person sing. | gyanúja | gyanúi |
1st person plural | gyanúnk | gyanúink |
2nd person plural | gyanútok | gyanúitok |
3rd person plural | gyanújuk | gyanúik |
Derived terms
- gyanakodik/gyanakszik → gyanakvás, gyanakvó
- gyanít
- gyanús
- gyanúság (archaic)
- gyanútlan
References
- gyanú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- gyanú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.