gyékény

Hungarian

Etymology

From a Chuvash type Turkic language, ultimately from Proto-Turkic *yẹgen (rush).[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɟeːkeːɲ]
  • Hyphenation: gyé‧kény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun

gyékény (countable and uncountable, plural gyékények)

  1. (botany) cattail (any of several perennial herbs, of the genus Typha, that have long flat leaves, and grow in marshy places)
    Synonym: (mostly archaic) buzogány
  2. any article woven of cattail leaves and flower stalks, such as baskets, mats, etc.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyékény gyékények
accusative gyékényt gyékényeket
dative gyékénynek gyékényeknek
instrumental gyékénnyel gyékényekkel
causal-final gyékényért gyékényekért
translative gyékénnyé gyékényekké
terminative gyékényig gyékényekig
essive-formal gyékényként gyékényekként
essive-modal
inessive gyékényben gyékényekben
superessive gyékényen gyékényeken
adessive gyékénynél gyékényeknél
illative gyékénybe gyékényekbe
sublative gyékényre gyékényekre
allative gyékényhez gyékényekhez
elative gyékényből gyékényekből
delative gyékényről gyékényekről
ablative gyékénytől gyékényektől
non-attributive
possessive - singular
gyékényé gyékényeké
non-attributive
possessive - plural
gyékényéi gyékényekéi
Possessive forms of gyékény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyékényem gyékényeim
2nd person sing. gyékényed gyékényeid
3rd person sing. gyékénye gyékényei
1st person plural gyékényünk gyékényeink
2nd person plural gyékényetek gyékényeitek
3rd person plural gyékényük gyékényeik

Derived terms

  • gyékényes
  • gyékényez
Compound words
  • gyékényfélék
  • gyékénykosár
  • gyékényszőnyeg
Expressions

References

  1. gyékény in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
  2. Clauson, Gerard (1972) “yigen”, in An Etymological Dictionary of pre-thirteenth-century Turkish, Oxford: Clarendon Press, page 913

Further reading

  • gyékény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.