formátum

See also: formatum

Hungarian

Etymology

From German Format.[1] With -átum ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈformaːtum]
  • Hyphenation: for‧má‧tum
  • Rhymes: -um

Noun

formátum (plural formátumok)

  1. format

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative formátum formátumok
accusative formátumot formátumokat
dative formátumnak formátumoknak
instrumental formátummal formátumokkal
causal-final formátumért formátumokért
translative formátummá formátumokká
terminative formátumig formátumokig
essive-formal formátumként formátumokként
essive-modal
inessive formátumban formátumokban
superessive formátumon formátumokon
adessive formátumnál formátumoknál
illative formátumba formátumokba
sublative formátumra formátumokra
allative formátumhoz formátumokhoz
elative formátumból formátumokból
delative formátumról formátumokról
ablative formátumtól formátumoktól
non-attributive
possessive - singular
formátumé formátumoké
non-attributive
possessive - plural
formátuméi formátumokéi
Possessive forms of formátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. formátumom formátumaim
2nd person sing. formátumod formátumaid
3rd person sing. formátuma formátumai
1st person plural formátumunk formátumaink
2nd person plural formátumotok formátumaitok
3rd person plural formátumuk formátumaik

Derived terms

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.