felháborít

Hungarian

Etymology

fel- + háborít

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛlɦaːboriːt]
  • Hyphenation: fel‧há‧bo‧rít
  • Rhymes: -iːt

Verb

felháborít

  1. (transitive) to incense, infuriate, enrage
    • 1912, Zsigmond Móricz, chapter 1, in Kerek Ferkó:
      Felháborítja az embert, ha idegenek jelennek meg a városban, és tíz perc után pontos és határozott ítéletük van rólunk. Pláne, ha nem kedvező! Miért jöttek ide? Ki hívta őket?
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

Derived terms

  • felháborítás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.