főkolompos

Hungarian

Etymology

From fő- (main, chief) + kolompos (leader, ringleader), from kolomp (cowbell) + -os (with, having, adjective-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈføːkolompoʃ]
  • Hyphenation: fő‧ko‧lom‧pos
  • Rhymes: -oʃ

Noun

főkolompos (plural főkolomposok)

  1. ringleader (person who starts and leads a disturbance, a conspiracy, or a criminal gang)
    Synonym: bandavezér

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative főkolompos főkolomposok
accusative főkolompost főkolomposokat
dative főkolomposnak főkolomposoknak
instrumental főkolompossal főkolomposokkal
causal-final főkolomposért főkolomposokért
translative főkolompossá főkolomposokká
terminative főkolomposig főkolomposokig
essive-formal főkolomposként főkolomposokként
essive-modal
inessive főkolomposban főkolomposokban
superessive főkolomposon főkolomposokon
adessive főkolomposnál főkolomposoknál
illative főkolomposba főkolomposokba
sublative főkolomposra főkolomposokra
allative főkolomposhoz főkolomposokhoz
elative főkolomposból főkolomposokból
delative főkolomposról főkolomposokról
ablative főkolompostól főkolomposoktól
non-attributive
possessive - singular
főkolomposé főkolomposoké
non-attributive
possessive - plural
főkolomposéi főkolomposokéi
Possessive forms of főkolompos
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főkolomposom főkolomposaim
2nd person sing. főkolomposod főkolomposaid
3rd person sing. főkolomposa főkolomposai
1st person plural főkolomposunk főkolomposaink
2nd person plural főkolomposotok főkolomposaitok
3rd person plural főkolomposuk főkolomposaik

Further reading

  • főkolompos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.