elképeszt

Hungarian

Etymology

From el- +‎ képeszt, from kép (“face”) +‎ -eszt (causative verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlkeːpɛst]
  • Hyphenation: el‧ké‧peszt

Verb

elképeszt

  1. (transitive) to astonish, amaze (to surprise greatly with its scale or suddenness)
    Synonyms: meglep, meghökkent, megdöbbent, ámulatba ejt
    Mindig elképeszt, hogy milyen optimista vagy. ― It always amazes me how optimistic you are.

Conjugation
conjugation of elképeszt
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. elképesztek elképesztesz elképeszt elképesztünk elképesztetek elképesztenek
Def. elképesztem elképeszted elképeszti elképesztjük elképesztitek elképesztik
2nd-p. o. elképesztelek ―
Past Indef. elképesztettem elképesztettél elképesztett elképesztettünk elképesztettetek elképesztettek
Def. elképesztettem elképesztetted elképesztette elképesztettük elképesztettétek elképesztették
2nd-p. o. elképesztettelek ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. el fog képeszteni.
Archaic
Preterit		 Indef. elképeszték elképesztél elképeszte elképeszténk elképesztétek elképesztének
Def. elképesztém elképesztéd elképeszté elképeszténk elképesztétek elképeszték
2nd-p. o. elképesztélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. elképeszt vala, elképesztett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. elképesztendek elképesztendesz elképesztend elképesztendünk elképesztendetek elképesztendenek
Def. elképesztendem elképesztended elképesztendi elképesztendjük elképesztenditek elképesztendik
2nd-p. o. elképesztendelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. elképesztenék elképesztenél elképesztene elképesztenénk elképesztenétek elképesztenének
Def. elképeszteném elképesztenéd elképesztené elképesztenénk
(or elképesztenők)		 elképesztenétek elképesztenék
2nd-p. o. elképesztenélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. elképesztett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. elképesszek elképessz or
elképesszél		 elképesszen elképesszünk elképesszetek elképesszenek
Def. elképesszem elképeszd or
elképesszed		 elképessze elképesszük elképesszétek elképesszék
2nd-p. o. elképesszelek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. elképesztett légyen
Infinitive elképeszteni elképesztenem elképesztened elképesztenie elképesztenünk elképesztenetek elképeszteniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
elképesztés elképesztő elképesztett elképesztendő elképesztve (elképesztvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem képeszt el or el is képeszt.
potential conjugation of elképeszt
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. elképeszthetek elképeszthetsz elképeszthet elképeszthetünk elképeszthettek elképeszthetnek
Def. elképeszthetem elképesztheted elképesztheti elképeszthetjük elképeszthetitek elképeszthetik
2nd-p. o. elképeszthetlek ―
Past Indef. elképeszthettem elképeszthettél elképeszthetett elképeszthettünk elképeszthettetek elképeszthettek
Def. elképeszthettem elképeszthetted elképeszthette elképeszthettük elképeszthettétek elképeszthették
2nd-p. o. elképeszthettelek ―
Archaic
Preterit		 Indef. elképesztheték elképeszthetél elképeszthete elképesztheténk elképeszthetétek elképeszthetének
Def. elképeszthetém elképeszthetéd elképesztheté elképesztheténk elképeszthetétek elképesztheték
2nd-p. o. elképeszthetélek ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. elképeszthet vala, elképeszthetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. elképeszthetendek
or elképesztandhatok 		elképeszthetendesz
or elképesztandhatsz		 elképeszthetend
or elképesztandhat		 elképeszthetendünk
or elképesztandhatunk		 elképeszthetendetek
or elképesztandhattok		 elképeszthetendenek
or elképesztandhatnak
Def. elképeszthetendem
or elképesztandhatom		 elképeszthetended
or elképesztandhatod		 elképeszthetendi
or elképesztandhatja		 elképeszthetendjük
or elképesztandhatjuk 		elképeszthetenditek
or elképesztandhatjátok		 elképeszthetendik
or elképesztandhatják
2nd-p. o. elképeszthetendelek
or elképesztandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. elképeszthetnék elképeszthetnél elképeszthetne elképeszthetnénk elképeszthetnétek elképeszthetnének
Def. elképeszthetném elképeszthetnéd elképeszthetné elképeszthetnénk
(or elképeszthetnők)		 elképeszthetnétek elképeszthetnék
2nd-p. o. elképeszthetnélek ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. elképeszthetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. elképeszthessek elképeszthess or
elképeszthessél		 elképeszthessen elképeszthessünk elképeszthessetek elképeszthessenek
Def. elképeszthessem elképeszthesd or
elképeszthessed		 elképeszthesse elképeszthessük elképeszthessétek elképeszthessék
2nd-p. o. elképeszthesselek ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. elképeszthetett légyen
Inf. (elképeszthetni) (elképeszthetnem) (elképeszthetned) (elképeszthetnie) (elképeszthetnünk) (elképeszthetnetek) (elképeszthetniük)
Positive adjective elképeszthető Neg. adj. elképeszthetetlen Adv. part. (elképeszthetve / elképeszthetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem képeszthet el or el is képeszthet.

Further reading
  • elképeszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elképeszt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.