dalszövegem

Hungarian

Etymology

dalszöveg + -em (my, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛm]
  • Hyphenation: dal‧szö‧ve‧gem

Noun

dalszövegem

  1. first-person singular single-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dalszövegem
accusative dalszövegemet
dative dalszövegemnek
instrumental dalszövegemmel
causal-final dalszövegemért
translative dalszövegemmé
terminative dalszövegemig
essive-formal dalszövegemként
essive-modal dalszövegemül
inessive dalszövegemben
superessive dalszövegemen
adessive dalszövegemnél
illative dalszövegembe
sublative dalszövegemre
allative dalszövegemhez
elative dalszövegemből
delative dalszövegemről
ablative dalszövegemtől
non-attributive
possessive - singular
dalszövegemé
non-attributive
possessive - plural
dalszövegeméi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.