dalszövegeid

Hungarian

Etymology

dalszöveg + -eid (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛjid]
  • Hyphenation: dal‧szö‧ve‧ge‧id

Noun

dalszövegeid

  1. second-person singular multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dalszövegeid
accusative dalszövegeidet
dative dalszövegeidnek
instrumental dalszövegeiddel
causal-final dalszövegeidért
translative dalszövegeiddé
terminative dalszövegeidig
essive-formal dalszövegeidként
essive-modal dalszövegeidül
inessive dalszövegeidben
superessive dalszövegeiden
adessive dalszövegeidnél
illative dalszövegeidbe
sublative dalszövegeidre
allative dalszövegeidhez
elative dalszövegeidből
delative dalszövegeidről
ablative dalszövegeidtől
non-attributive
possessive - singular
dalszövegeidé
non-attributive
possessive - plural
dalszövegeidéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.