dalszövege

Hungarian

Etymology

dalszöveg + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛ]
  • Hyphenation: dal‧szö‧ve‧ge

Noun

dalszövege

  1. third-person singular single-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dalszövege
accusative dalszövegét
dative dalszövegének
instrumental dalszövegével
causal-final dalszövegéért
translative dalszövegévé
terminative dalszövegéig
essive-formal dalszövegeként
essive-modal dalszövegéül
inessive dalszövegében
superessive dalszövegén
adessive dalszövegénél
illative dalszövegébe
sublative dalszövegére
allative dalszövegéhez
elative dalszövegéből
delative dalszövegéről
ablative dalszövegétől
non-attributive
possessive - singular
dalszövegéé
non-attributive
possessive - plural
dalszövegééi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.