dalszövegük

Hungarian

Etymology

dalszöveg + -ük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɒlsøvɛɡyk]
  • Hyphenation: dal‧szö‧ve‧gük

Noun

dalszövegük

  1. third-person plural single-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative dalszövegük
accusative dalszövegüket
dative dalszövegüknek
instrumental dalszövegükkel
causal-final dalszövegükért
translative dalszövegükké
terminative dalszövegükig
essive-formal dalszövegükként
essive-modal dalszövegükül
inessive dalszövegükben
superessive dalszövegükön
adessive dalszövegüknél
illative dalszövegükbe
sublative dalszövegükre
allative dalszövegükhöz
elative dalszövegükből
delative dalszövegükről
ablative dalszövegüktől
non-attributive
possessive - singular
dalszövegüké
non-attributive
possessive - plural
dalszövegükéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.