csattan

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic root imitating the sharp sound of hard objects crashing + -an (instantaneous suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒtːɒn]
  • Hyphenation: csat‧tan
  • Rhymes: -ɒn

Verb

csattan

  1. (intransitive, of a whip) to crack (to make a cracking sound)
  2. (intransitive, of a human voice) to snap (to speak in a sharp, unpleasant, insulting voice)

Conjugation

Derived terms

  • csattanás
  • csattanós

(With verbal prefixes):

  • becsattan
  • elcsattan
  • felcsattan
  • kicsattan
  • lecsattan
  • megcsattan
  • odacsattan
  • összecsattan
  • visszacsattan
Expressions
  • csattanó maszlag
  • csattant
  • csattint
  • csattog

References

  1. csattan in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • csattan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csattan in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.