csókol

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *ćukkɜ- (“to kiss”) + -ol (frequentative suffix).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃoːkol]
  • Hyphenation: csó‧kol
  • Rhymes: -ol

Verb

csókol

  1. (transitive) to kiss (to touch with the lips)

Conjugation
conjugation of csókol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csókolok csókolsz csókol csókolunk csókoltok csókolnak
Def. csókolom csókolod csókolja csókoljuk csókoljátok csókolják
2nd-p. o. csókollak ―
Past Indef. csókoltam csókoltál csókolt csókoltunk csókoltatok csókoltak
Def. csókoltam csókoltad csókolta csókoltuk csókoltátok csókolták
2nd-p. o. csókoltalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. csókolni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. csókolék csókolál csókola csókolánk csókolátok csókolának
Def. csókolám csókolád csókolá csókolánk csókolátok csókolák
2nd-p. o. csókolálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. csókol vala, csókolt vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. csókolandok csókolandasz csókoland csókolandunk csókolandotok csókolandanak
Def. csókolandom csókolandod csókolandja csókolandjuk csókolandjátok csókolandják
2nd-p. o. csókolandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csókolnék csókolnál csókolna csókolnánk csókolnátok csókolnának
Def. csókolnám csókolnád csókolná csókolnánk
(or csókolnók)		 csókolnátok csókolnák
2nd-p. o. csókolnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. csókolt volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csókoljak csókolj or
csókoljál		 csókoljon csókoljunk csókoljatok csókoljanak
Def. csókoljam csókold or
csókoljad		 csókolja csókoljuk csókoljátok csókolják
2nd-p. o. csókoljalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. csókolt légyen
Infinitive csókolni csókolnom csókolnod csókolnia csókolnunk csókolnotok csókolniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
csókolás csókoló csókolt csókolandó csókolva (csókolván) csókoltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of csókol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csókolhatok csókolhatsz csókolhat csókolhatunk csókolhattok csókolhatnak
Def. csókolhatom csókolhatod csókolhatja csókolhatjuk csókolhatjátok csókolhatják
2nd-p. o. csókolhatlak ―
Past Indef. csókolhattam csókolhattál csókolhatott csókolhattunk csókolhattatok csókolhattak
Def. csókolhattam csókolhattad csókolhatta csókolhattuk csókolhattátok csókolhatták
2nd-p. o. csókolhattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. csókolhaték csókolhatál csókolhata csókolhatánk csókolhatátok csókolhatának
Def. csókolhatám csókolhatád csókolhatá csókolhatánk csókolhatátok csókolhaták
2nd-p. o. csókolhatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. csókolhat vala, csókolhatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. csókolhatandok
or csókolandhatok 		csókolhatandasz
or csókolandhatsz		 csókolhatand
or csókolandhat		 csókolhatandunk
or csókolandhatunk		 csókolhatandotok
or csókolandhattok		 csókolhatandanak
or csókolandhatnak
Def. csókolhatandom
or csókolandhatom		 csókolhatandod
or csókolandhatod		 csókolhatandja
or csókolandhatja		 csókolhatandjuk
or csókolandhatjuk 		csókolhatandjátok
or csókolandhatjátok		 csókolhatandják
or csókolandhatják
2nd-p. o. csókolhatandalak
or csókolandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csókolhatnék csókolhatnál csókolhatna csókolhatnánk csókolhatnátok csókolhatnának
Def. csókolhatnám csókolhatnád csókolhatná csókolhatnánk
(or csókolhatnók)		 csókolhatnátok csókolhatnák
2nd-p. o. csókolhatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. csókolhatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csókolhassak csókolhass or
csókolhassál		 csókolhasson csókolhassunk csókolhassatok csókolhassanak
Def. csókolhassam csókolhasd or
csókolhassad		 csókolhassa csókolhassuk csókolhassátok csókolhassák
2nd-p. o. csókolhassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. csókolhatott légyen
Inf. (csókolhatni) (csókolhatnom) (csókolhatnod) (csókolhatnia) (csókolhatnunk) (csókolhatnotok) (csókolhatniuk)
Positive adjective csókolható Neg. adj. csókolhatatlan Adv. part. (csókolhatva / csókolhatván)

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • lecsókol
  • megcsókol
  • összecsókol
  • visszacsókol

References
  1. Entry #1735 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
  2. csókol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • csókol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csókol in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.