csín

Hungarian

Etymology

First attested in 1181 (possibly); certainly by 1619.[1] From a Slavic language, from Proto-Slavic *činъ.[2][3]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃiːn]
  • Hyphenation: csín
  • Rhymes: -iːn

Noun

csín (plural csínok)

  1. (obsolete) order, orderliness, neatness
    Synonym: rend
  2. (archaic) manner (esp. of handling something properly), trick, knack
    Synonyms: fortély, fogás
  3. (archaic) (tasteful) looks, appearance
  4. (literary) neatness, elegance, finesse, refinedness, refinement

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csín csínok
accusative csínt csínokat
dative csínnak csínoknak
instrumental csínnal csínokkal
causal-final csínért csínokért
translative csínná csínokká
terminative csínig csínokig
essive-formal csínként csínokként
essive-modal — —
inessive csínban csínokban
superessive csínon csínokon
adessive csínnál csínoknál
illative csínba csínokba
sublative csínra csínokra
allative csínhoz csínokhoz
elative csínból csínokból
delative csínról csínokról
ablative csíntól csínoktól
non-attributive
possessive - singular		 csíné csínoké
non-attributive
possessive - plural		 csínéi csínokéi
Possessive forms of csín
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csínom csínjaim
2nd person sing. csínod csínjaid
3rd person sing. csínja csínjai
1st person plural csínunk csínjaink
2nd person plural csínotok csínjaitok
3rd person plural csínjuk csínjaik

Derived terms
Compound words
  • csínja-bínja
  • külcsín

References
  1. csín in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. csín in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
  3. csín in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading
  • csín in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
  • csín in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.