cicája

Hungarian

Etymology

cica + -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡sit͡saːjɒ]
  • Hyphenation: ci‧cá‧ja

Noun

cicája

  1. third-person singular single-possession possessive of cica

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative cicája
accusative cicáját
dative cicájának
instrumental cicájával
causal-final cicájáért
translative cicájává
terminative cicájáig
essive-formal cicájaként
essive-modal cicájául
inessive cicájában
superessive cicáján
adessive cicájánál
illative cicájába
sublative cicájára
allative cicájához
elative cicájából
delative cicájáról
ablative cicájától
non-attributive
possessive - singular
cicájáé
non-attributive
possessive - plural
cicájáéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.