címkém

Hungarian

Etymology

címke + -m (my, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈt͡siːmkeːm], [ˈt͡simkeːm]
  • Hyphenation: cím‧kém

Noun

címkém

  1. first-person singular single-possession possessive of címke

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative címkém
accusative címkémet
dative címkémnek
instrumental címkémmel
causal-final címkémért
translative címkémmé
terminative címkémig
essive-formal címkémként
essive-modal címkémül
inessive címkémben
superessive címkémen
adessive címkémnél
illative címkémbe
sublative címkémre
allative címkémhez
elative címkémből
delative címkémről
ablative címkémtől
non-attributive
possessive - singular
címkémé
non-attributive
possessive - plural
címkéméi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.