azonosít

Hungarian

Etymology

azonos (identical) + -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒzonoʃiːt]
  • Hyphenation: azo‧no‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

azonosít

  1. (transitive) to identify (to establish the identity of someone or something)
  2. (transitive) to equate something with something: -val/-vel
    • 1939, Zsigmond Móricz, Életem regénye (The Story of my Life):
      Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal.
      My mother equated bodily filth with moral filth and the lack of culture with evil.

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beazonosít

Further reading

  • azonosít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • azonosít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.