ajánlatkérő

Hungarian

ajánlat (“offer, bid”) +‎ kérő (“requestor”)

ajánlatkérő (plural ajánlatkérők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ajánlatkérő	ajánlatkérők
accusative	ajánlatkérőt	ajánlatkérőket
dative	ajánlatkérőnek	ajánlatkérőknek
instrumental	ajánlatkérővel	ajánlatkérőkkel
causal-final	ajánlatkérőért	ajánlatkérőkért
translative	ajánlatkérővé	ajánlatkérőkké
terminative	ajánlatkérőig	ajánlatkérőkig
essive-formal	ajánlatkérőként	ajánlatkérőkként
essive-modal	—	—
inessive	ajánlatkérőben	ajánlatkérőkben
superessive	ajánlatkérőn	ajánlatkérőkön
adessive	ajánlatkérőnél	ajánlatkérőknél
illative	ajánlatkérőbe	ajánlatkérőkbe
sublative	ajánlatkérőre	ajánlatkérőkre
allative	ajánlatkérőhöz	ajánlatkérőkhöz
elative	ajánlatkérőből	ajánlatkérőkből
delative	ajánlatkérőről	ajánlatkérőkről
ablative	ajánlatkérőtől	ajánlatkérőktől
non-attributive possessive - singular	ajánlatkérőé	ajánlatkérőké
non-attributive possessive - plural	ajánlatkérőéi	ajánlatkérőkéi

Possessive forms of ajánlatkérő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ajánlatkérőm	ajánlatkérőim
2nd person sing.	ajánlatkérőd	ajánlatkérőid
3rd person sing.	ajánlatkérője	ajánlatkérői
1st person plural	ajánlatkérőnk	ajánlatkérőink
2nd person plural	ajánlatkérőtök	ajánlatkérőitek
3rd person plural	ajánlatkérőjük	ajánlatkérőik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.