ajánlata

Hungarian

Etymology

ajánlat + -a (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒjaːnlɒtɒ]
  • Hyphenation: aján‧la‧ta

Noun

ajánlata

  1. third-person singular single-possession possessive of ajánlat

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative ajánlata
accusative ajánlatát
dative ajánlatának
instrumental ajánlatával
causal-final ajánlatáért
translative ajánlatává
terminative ajánlatáig
essive-formal ajánlataként
essive-modal ajánlatául
inessive ajánlatában
superessive ajánlatán
adessive ajánlatánál
illative ajánlatába
sublative ajánlatára
allative ajánlatához
elative ajánlatából
delative ajánlatáról
ablative ajánlatától
non-attributive
possessive - singular
ajánlatáé
non-attributive
possessive - plural
ajánlatáéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.