Orpheusz

Hungarian

Etymology

From Ancient Greek Ὀρφεύς (Orpheús).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈorfɛus]
  • Hyphenation: Or‧phe‧usz
  • Rhymes: -us

Proper noun

Orpheusz

  1. (Greek mythology) Orpheus (a Thracian bard)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative Orpheusz Orpheuszok
accusative Orpheuszt Orpheuszokat
dative Orpheusznak Orpheuszoknak
instrumental Orpheusszal Orpheuszokkal
causal-final Orpheuszért Orpheuszokért
translative Orpheusszá Orpheuszokká
terminative Orpheuszig Orpheuszokig
essive-formal Orpheuszként Orpheuszokként
essive-modal
inessive Orpheuszban Orpheuszokban
superessive Orpheuszon Orpheuszokon
adessive Orpheusznál Orpheuszoknál
illative Orpheuszba Orpheuszokba
sublative Orpheuszra Orpheuszokra
allative Orpheuszhoz Orpheuszokhoz
elative Orpheuszból Orpheuszokból
delative Orpheuszról Orpheuszokról
ablative Orpheusztól Orpheuszoktól
non-attributive
possessive - singular
Orpheuszé Orpheuszoké
non-attributive
possessive - plural
Orpheuszéi Orpheuszokéi
Possessive forms of Orpheusz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Orpheuszom Orpheuszaim
2nd person sing. Orpheuszod Orpheuszaid
3rd person sing. Orpheusza Orpheuszai
1st person plural Orpheuszunk Orpheuszaink
2nd person plural Orpheuszotok Orpheuszaitok
3rd person plural Orpheuszuk Orpheuszaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.