ülőcsont

Hungarian

Etymology

ülő (sitting) + csont (bone)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈyløːt͡ʃont]
  • Hyphenation: ülő‧csont

Noun

ülőcsont (plural ülőcsontok)

  1. (anatomy) ischium (the lowest of the three bones that make up each side of the pelvis)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ülőcsont ülőcsontok
accusative ülőcsontot ülőcsontokat
dative ülőcsontnak ülőcsontoknak
instrumental ülőcsonttal ülőcsontokkal
causal-final ülőcsontért ülőcsontokért
translative ülőcsonttá ülőcsontokká
terminative ülőcsontig ülőcsontokig
essive-formal ülőcsontként ülőcsontokként
essive-modal
inessive ülőcsontban ülőcsontokban
superessive ülőcsonton ülőcsontokon
adessive ülőcsontnál ülőcsontoknál
illative ülőcsontba ülőcsontokba
sublative ülőcsontra ülőcsontokra
allative ülőcsonthoz ülőcsontokhoz
elative ülőcsontból ülőcsontokból
delative ülőcsontról ülőcsontokról
ablative ülőcsonttól ülőcsontoktól
non-attributive
possessive - singular
ülőcsonté ülőcsontoké
non-attributive
possessive - plural
ülőcsontéi ülőcsontokéi
Possessive forms of ülőcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ülőcsontom ülőcsontjaim
2nd person sing. ülőcsontod ülőcsontjaid
3rd person sing. ülőcsontja ülőcsontjai
1st person plural ülőcsontunk ülőcsontjaink
2nd person plural ülőcsontotok ülőcsontjaitok
3rd person plural ülőcsontjuk ülőcsontjaik

Further reading

  • ülőcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.