úttörő

Hungarian

Etymology

út (path) + törő (breaker). For the first sense: Calque of German Bahnbrecher. For the second sense: An approximate translation of the internationalism pionír.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈuːtːørøː]
  • Hyphenation: út‧tö‧rő
  • Rhymes: -røː

Noun

úttörő (plural úttörők)

  1. (literally, figuratively) pathfinder, pathbreaker, trailblazer, pioneer (the first to establish a new path or approach)
  2. (historical) pioneer (member of a child organization in the soviet bloc)
    Synonym: pionír

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative úttörő úttörők
accusative úttörőt úttörőket
dative úttörőnek úttörőknek
instrumental úttörővel úttörőkkel
causal-final úttörőért úttörőkért
translative úttörővé úttörőkké
terminative úttörőig úttörőkig
essive-formal úttörőként úttörőkként
essive-modal úttörőül
inessive úttörőben úttörőkben
superessive úttörőn úttörőkön
adessive úttörőnél úttörőknél
illative úttörőbe úttörőkbe
sublative úttörőre úttörőkre
allative úttörőhöz úttörőkhöz
elative úttörőből úttörőkből
delative úttörőről úttörőkről
ablative úttörőtől úttörőktől
non-attributive
possessive - singular
úttörőé úttörőké
non-attributive
possessive - plural
úttörőéi úttörőkéi
Possessive forms of úttörő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. úttörőm úttörőim
2nd person sing. úttörőd úttörőid
3rd person sing. úttörője úttörői
1st person plural úttörőnk úttörőink
2nd person plural úttörőtök úttörőitek
3rd person plural úttörőjük úttörőik

Derived terms

Compound words
  • úttörőcsapat
  • úttörőház
  • úttörőmozgalom
  • úttörőtábor
  • úttörővezető

Adjective

úttörő (comparative úttörőbb, superlative legúttörőbb)

  1. pioneering, groundbreaking, trailblazing

Declension

Inflection of úttörő
singular plural
nominative úttörő úttörők
úttörőek
accusative úttörőt úttörőket
úttörőeket
dative úttörőnek úttörőknek
úttörőeknek
instrumental úttörővel úttörőkkel
úttörőekkel
causal-final úttörőért úttörőkért
úttörőekért
translative úttörővé úttörőkké
úttörőekké
terminative úttörőig úttörőkig
úttörőekig
essive-formal úttörőként úttörőkként
úttörőekként
essive-modal
inessive úttörőben úttörőkben
úttörőekben
superessive úttörőn úttörőkön
úttörőeken
adessive úttörőnél úttörőknél
úttörőeknél
illative úttörőbe úttörőkbe
úttörőekbe
sublative úttörőre úttörőkre
úttörőekre
allative úttörőhöz úttörőkhöz
úttörőekhez
elative úttörőből úttörőkből
úttörőekből
delative úttörőről úttörőkről
úttörőekről
ablative úttörőtől úttörőktől
úttörőektől
non-attributive
possessive - singular
úttörőé úttörőké
úttörőeké
non-attributive
possessive - plural
úttörőéi úttörőkéi
úttörőekéi

References

  1. úttörő in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

  • úttörő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.